Áttörés a természetes gyilkos (NK) sejtek terén 50 év felett
Amióta 1973-ban megjelentek az első jelentések a limfocitákról, amelyek "nem specifikus" daganatsejtek pusztítását mutatják, a Natural Killer (NK) sejtek megértése és jelentősége óriási fejlődésen ment keresztül. 1975-ben Rolf Kiessling és munkatársai a Karolinska Institute-ban megalkották a "természetes gyilkos" sejtek kifejezést, kiemelve egyedülálló képességüket, hogy előzetes érzékenyítés nélkül spontán megtámadják a tumorsejteket.
Az elkövetkező ötven évben világszerte számos laboratórium alaposan tanulmányozta az NK-sejteket in vitro, hogy tisztázzák szerepüket a gazdaszervezet daganatok és mikrobiális kórokozók elleni védekezésében, valamint az immunrendszerben betöltött szabályozó funkcióikat.
NK-sejtek: Az úttörő veleszületett limfociták
Az NK-sejtek, a veleszületett limfocita család első jellegzetes tagjai, közvetlen citotoxikus aktivitással, valamint citokinek és kemokinek szekréciójával védekeznek a daganatok és kórokozók ellen. Az azonosító markerek hiánya miatt kezdetben "null sejteknek" nevezték őket, az egysejtű RNS-szekvenálás, az áramlási citometria és a tömegspektrometria fejlődése lehetővé tette az NK-sejt-altípusok részletes osztályozását.
Az első évtized (1973-1982): A nem specifikus citotoxicitás felfedezése
Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején egyszerű in vitro teszteket fejlesztettek ki a sejt által közvetített citotoxicitás mérésére. 1974-ben Herberman és munkatársai bebizonyították, hogy az egészséges egyének perifériás vérében lévő limfociták képesek elpusztítani különféle humán limfóma sejteket. Kiessling, Klein és Wigzell tovább írták a tumorsejtek spontán lízisét a nem daganatos egerek limfocitái által, és ezt a tevékenységet "természetes ölésnek" nevezték el.
A második évtized (1983-1992): fenotípusos jellemzés és vírusvédelem
Az 1980-as években a hangsúly az NK-sejtek fenotípusos jellemzésére helyeződött át, ami az eltérő funkciójú alpopulációk azonosításához vezetett. 1983-ra a tudósok az emberi NK-sejtek funkcionálisan eltérő alcsoportjait azonosították. További vizsgálatok rávilágítottak az NK-sejtek döntő szerepére a herpeszvírusok elleni védekezésben, erre példa egy genetikai NK-sejthiány miatt súlyos herpeszvírus-fertőzésben szenvedő beteg.
A harmadik évtized (1993-2002): A receptorok és ligandumok megértése
Az 1990-es években és a 2000-es évek elején történt jelentős előrelépés az NK-sejt-receptorok és ligandumaik azonosításához és klónozásához vezetett. Az olyan felfedezések, mint az NKG2D receptor és stressz-indukált ligandumai megalapozták az NK-sejtek „módosult én” felismerési mechanizmusainak megértését.
A negyedik évtized (2003-2012): NK sejtmemória és engedélyezés
A hagyományos nézetekkel ellentétben a 2000-es években végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az NK-sejtek memóriaszerű reakciókat mutathatnak. A kutatók kimutatták, hogy az NK-sejtek antigén-specifikus válaszokat közvetíthetnek, és az adaptív immunsejtekhez hasonló "memória" formát fejleszthetnek ki. Ezenkívül megjelent az NK-sejtek „licenc” fogalma, amely elmagyarázza, hogy a saját MHC-molekulákkal való kölcsönhatások hogyan javíthatják az NK-sejtek válaszkészségét.
Az ötödik évtized (2013-tól napjainkig): Klinikai alkalmazások és sokszínűség
Az elmúlt évtizedben a technológiai fejlődés vezérelte az NK-sejtek kutatását. A tömegcitometria és az egysejtű RNS-szekvenálás kiterjedt fenotípusos diverzitást mutatott ki az NK-sejtek között. Klinikailag az NK-sejtek ígéretesnek bizonyultak a hematológiai rosszindulatú daganatok kezelésében, amint azt a CD19 CAR-NK sejtek limfómás betegekben történő sikeres alkalmazása bizonyítja 2020-ban.
Jövőbeli kilátások: megválaszolatlan kérdések és új horizontok
Ahogy a kutatás folytatódik, számos érdekes kérdés marad továbbra is. Hogyan szereznek az NK-sejtek antigén-specifikus memóriát? Használhatók-e az NK-sejtek az autoimmun betegségek szabályozására? Hogyan küzdhetjük le a tumor mikrokörnyezet által támasztott kihívásokat az NK-sejtek hatékony aktiválása érdekében? A következő ötven év izgalmas és váratlan felfedezéseket ígér az NK-sejtbiológiában, új terápiás stratégiákat kínálva a rák és a fertőző betegségek kezelésére.